Régóta nem volt kedvem irni. Most sincs túl sok, de azért itt vagyok és gépelek.
Kicsit megállt a Starion-projekt főleg anyagi problémák miatt. A maradék pénzt nem tudom összeszedni. Mindig hiányzik egy pici, s nem tudom eltenni a pénzt. Mindig elköltöm valami másra. Pedig már össze kellett volna rakni szegénykét. :( Ez már egy 2009es befejezés lesz, ez van.
Mostanában viszont a pénz mellett közbejött egy másik akadány is. Ő Baba. Egy nagyon kedves kollegám, aki igencsak megmozgatta a fantáziám, és nem tudom hová rakni. A Starionos szerelmet kicsit elnyomja ez a hirtelen felbukkant majdnem szerelem, s nagyon nehéz ellenállni neki. Pedig most nem hiányzik, és nem is akarok most beleszeretni senkibe. Egy ideig még nem.
A legnagyobb probléma az, hogy szinte mindent meg tudunk beszélni, s iszonyatosan jól érezzük magunkat együtt. Mintha évek óta ismerném, pedig csak 3 hónapja dolgozik a vállalatnál. Kkb 1,5 hónapja kezdtem el vonzódni hozzá. Egy nagyon aranyos és édes kis csöppség, akit nagyon lehet szeretni. És vágyik is rá.
De én nem érzem h szükségem lenne a szerelem rózsaszín fátylára és az örök együttlétre. Még nem tudom h pontosan mit akarok tőle. Ő sem. S kíváncsian várjuk a folytatást. Az egyik felem oda van meg vissza s mindent megtesz h belézúgjak, a másik felem viszont minden erejével az ellenkezőjén van és azon ügyködik h ezt elkerüljük. Fura. És nehéz.
Napokon keresztül tudunk beszélgetni mindenről, szerintem ugyanolyan hülye mint én. Persze a jó értelemben. Rengeteg a közös vonás, a hasonlóság, de mégis visszafog valami. Kicsit félek tőle.
Rengeteget beszélgettünk már msnen, amit én utálok, mert nem jönnek át a beszélgető felek reakciói, és sok helyzetet másképp élünk meg. Nem szeretem. Ő viszont igem, mert hogy ez is több mint a semmi. Ebben is van valami.
Én viszont nem egy gép előtt ülve akarom őt megismerni, amint egy képernyőt bámulok bambán és ütögetem az idióta billentyűket. Ez nem az én világom, nem az én stílusom. Egyszerűen ez van, és kész.
Amikor együtt vagyunk, akkor megszűnik a külvilág és csak mi vagyunk, semmi nem számít és semmi nem érdekel. Ha viszont nem vagyunk együtt, akkor nem rágom magam azon h merre lehet, h kivel és mit csinál, s épp gondol-e rám. Ez a fele teccik. És szeretném ha így is maradna. Olyanok vagyunk mint a barátok, a nagyon jó barátok, akik egy picit többek is ennél. Barátság szexxel megfűszerezve. Vagy valami hasonló. S én nem is akarok ezen változtatni, ez így teljesen jó most. Bár sztem ez változni fog, és el fogjuk cseszni ezt a most még tökéletesen működő kapcsolatot, ha akarjuk, ha nem. Én nem akarom. Küzdök is magammal eleget, ami nagyon sok energiát követel tőlem. Ebből meg nincs sok. Nem akarok küzdeni, én csak élni akarom az életem és élvezni ezt. De ez nem az a pillanat, ez nem az a helyzet. S nem akarom ellfogadni. :(
Főnököm összehívja beosztottjait, a Quality
Manager szeretne kérdezni valamit. Volt egy projektünk pár hónapja, és egy
minőségi-problémát vélt felfedezni a vevő a siteon. Ki kéne javítani a hibát
péntek délutánra. Ki szeretne menni? Az uticél az OMW Schwechat olajfinomító
Ausztriában. A szerkény javítása a hallottak alapján nagyjából 20 órát venne
igénybe. De akadhatnak egyéb problémák is. Okés, menjünk ketten. Kollégám
bevállalta, gondoltam, „mit veszíthetek?” alapon én is ugyanezt teszem.
És elkezdődött a rohangálás. Kell egy kocsi.
A „kulcsos autó” épp úton van. Szereztek gyorsan egy Opel Astra H 1.6-os
példányát. Róla később...
Kocsi – rendben.
Egy óra, és itt
van, már csak azt kell összeszedni, amit vinni akarunk. A problémás darabjait a
cabinetnek már kiküldték tegnap, és már ott is van.
Szerszámok –
rendben.
És itt jött az
első meglepetés. Mire lehet még szükségünk? Mi mehet tropára a cabinetben a
javítási munkálatok alatt? Sorkapcsok – 1 doboz, kábel – 2 típus – 1-1 dob. Ezt
volt a nehezebb megszerezni. 1,5 EUR/méter. 304,8 méter/dob. Nem tudjuk mennyi
kell, lehet, hogy semennyi, majd visszahozzuk. Kikönyörögtük a raktárból.
Ez is rendben.
11:30: Megjött a
kocsi, vissza kell vinni a kölcsönzős csajt, aki vezette. Visszaúton
beugrottunk a Kórába ebédelni.
12:30:
Bepakoltunk mindent a kocsiba, és hazamentünk. (:
Ott is
összeszedtük a nélkülözhetetlen dolgokat (fogkefe, zokni, blablabla).
14:30: Fevettem
munkatársam Újpesten, az Osztrák határ irányába kormányoztam az autót, és
vártam, hogy leperegjen az a röpke 250 kilométer.
Ausztira, 17:45:
Kaptam egy üdvözlő smst az Osztrák szolgáltatótól.
A finomítóban nem várnak
tovább ránk, másnap reggel 7kor jelentkezzünk a portán.
Akkor keressünk
két üres szobát. Minden Bécs környéki szálloda fullon volt. Találtunk
50kilométer után két szállót, ahol volt még hely. Az első 35 EUR/éj, gyanúsan
olcsó. A második 92, ez a mi helyünk.
21:00:Check in.
A recepciós
magyar.
Kifizettük a
számlát, persze céges költségre, reggel nem lesz időnk ilyenekkel foglalkozni.
A szoba jobb,
mint amit vártam. Kellemes, hangulatos, csak az enyém, és persze dohányzó.
2008. 09. 19.
05:30: Ébredés kómásan, reggeli, ötlözködés, meg ilyen reggeli dolgok...
A reggelirecepciós is magyar.
06:00: Start. Oda
kell érni 7re. A reggeli Bécs-környéki forgalom nem a leggyérebb, de tűrhető.
Az út minsődége már nem annyira. Egy-két éves autópályák olyan hullámosak, hogy
100 felett pattog a kocsi az úton. Nem baj, sietünk, és úgysem a miénk. (:
Schwechat, 07:00:
A portás nem beszél valami sokat angolul, németül meg egy idióta. Minen
értelemben. Kollégám beszél németül, de az osztrákok nem mindig értik, mert ők
valami brutál akcentussal beszélnek. A portás egy nagydarab, 150kiló körüli
35ös, több zsírral, mint izommal. Megnézet velünk egy munkavédelmi filmet a
finomítóról először németül, aztám angolul. Majd egy röpke teszt, hogy mi
ragadt meg. Mindkét teszt hibátlan.
-Persze, azt
hiszed, hogy a hülye magyarok tök idióták, mi?
Megcsinálja a
belépőkártyákat. Az autón volt egy matrica. A kölcsönző szlogenje, egy figura,
akit a Bér Elek névvel illettek. A marha securitys meg odabiggyeszti a
passunkra a cégnévhez a BERELEK „céget”.
-Hát ez van az
autóra írva.
Kiröhögtük, és
kijavíttattuk vele a gépelési pontatlanságát.
A site környékén
brutális olajszag, és a hatalmas kéményekből kiáramló füst-gőz keverék a felhős
égbolttal lehangoló képett festettek.
Bekísért egy alig
18 éves kissrác szőkére festett csíkkal a hajában.
Rögvest el is
vezetett a kontakt emberünkhöz, akinek első kérdése az volt, hogy hol vannak a
szeszámaink.
-Hol lennének? A
kocsiban.
Előbb szerettük
volna felmérni a terepet. 10per kocsikázás után meg is érkeztünk a komplexus
irányító háztömbjéhez. A másodikon van a Masswaste, a kontrollszoba.
Gyors körülnézés
után behodtuk a szükséges kellékeket a kocsiból.
Az osztrákok
parsztok. Ha mindkét kezed tele van, és be akarsz jutni egy ajtón, akkor is ők
jönnek ki előbb, és eszük ágában sincs megfogni neked az ajtót.
Megtalálom a
kijelölt dohányzóhelyet, amit a hamutaróból ismerek fel. Semmi tábla, vagy
kiírás. A hamutartóban két csikk és egy tipp. Jéé, ezek a vezérlőterem előtt
szívják a füvet?! (:
Nekiláttunk a
melónak a 21fokos helységben a légkondi keltette örvények közepedte. Persze a
mi szekrényünkre küldte a levegőt. A helység 20x20méteres, sorokban controll
cabinetek, amelyek ontják a meleget. A légkondi kellemesnek kicsit sem mondható
levegővel próbálta fenntartani az előre beállított hőmérsékletet. És akkor még
nem is szóltam a milliónyi relé periodikus kattogásáról. Persze egyszerre az
összes.
Nem kapkodva, de
sietősen elvégezük a melót.
17:00: Keressünk
valami szállást, mert a szellemi energiánk nem lesz elég a hazaútra. De előbb
kéne enni valamit. Vacsi után kicsit még rohangáltunk a kétMes elektronikai
cuccokat forgalmazó üzletlánc legközelebbi boltjában.
Meg is találtuk a
nyugvóhelyünk egy Wien külvárosában fekvő, a bevásárlóközpontok között
található szállóban. Hétvégi akció: 65 EUR/éj. Tökéletes.
Check in.
Korántsem annyira
hangulatos, mint az előző szoba, de megteszi.
Leugrottunk az
utcára, a szállóval szemben benéztünk egy Sexshopba. Az eladó persze magyar.
Kinézelődtük magunk, és visszavonultunk a szobáinkba.
20:00: Fexem a
szobám kapanéjána jóéjt-cigim és Amy Winehouse hangjának társaságában, és írom
e sorokat nektek, olvasóknak, hogy ne mondjátok, hogy elhanyagolom a blogom.
Hát itt van. Lassan két órája írok, kortyolgatom a hűtőmben talált ásványvizet,
és a pancsizáson golndolkodom. 8kor kelünk, reggel még szeretném körbefotózni a
várost, úgysem voltam még itt.
Folyt köv.
2008.09.20 8:00:
Derűs ébredés, de gyorsan el is múlt, amint
kinéztem az ablakon. Esik. Nem szakad, de ahhoz pontelég, hogy elvegye a kedven az élettől. Ehhez jön még az érzés,
hogy megfáztam a controll-room légkondijától. Király!
Reggeli után
összecsomagolunk, és elindulunk csinálni pár képet a belváros látnivalóiról,
meg úgy általában az osztrákokról.
Az autópályán
kicsit erős volt a forgalom szerintem, itt-ott a szombati útfelújítási
munkálatok akadályozzák a továbbhaladásunk
Mosonmagyaróvár,
13:00:
Ideje meleg ételt
enni, valami hazaid, ideje ebédelni. Egy hangulatos étteremben elfogyasztjuk
ebédünk, ami határozottan finos, és még olcsó is. Igen, ez Magyarország!
14:00:
Az uticél
Budapest, addig meg sem állunk. Kollégám bealszik a jobbegyben, én nyomom a
gázt és várom, hogy végre odaérjünk. Az út hosszú, unalmas és eseménytelen.
16:00:
Megérkezünk a
telephelyre, ahol meg szeretnénk válni a kocsitól. Akitől átvettük, azt mondta,
hogy akármikor visszavihetjük, a biztonsági őrök átveszik. Hát nem így volt.
Nem vették át. Telefonálgatás ezerrel, végül átadtam a telefont a secunak, hogy
dumálják le. Másnap reggel 9-re vigyem oda a kocsit. Nagyszerű! Még ez is. Ha
ezt felnyomják előttünk, akkor nagyon nem leszek boldog. Beparkoltam az
udvarba. Biztos, ami biztos.
Budapest,
2008.09.21. 9:00:
Kicsit várni
kell, de odaér egy illetékes és átveszi a kocsit. Új a tag, nem tudja mi hogy
megy, ezért csak otthagyom neki a kulcsot meg a kocsit és lelépek. Persze
előtte körbefotóztam.
Hívok egy taxit és hazamegyek kipihenni a kirándulást.
Végülis erre valók a hétvégék, nem?
Tegnap éjjel a szakadó esőben ismeretlen tettesek feltörték tesóm pasijának a kocsiját. Kivették a max 2000forintos Daweoo magnóját, egy erősítőt és egy szubcsövet. Az egész max 20 000 forint. At idióták bennhagyták a csomagtartóban a 25méteres optikai kábelt, meg a switchet. A kábel ára kb 50 000 forint. Nem volt sok esze a tettesnek. Felnyomtak egy másik kocsit is a szomszéd előtt. És mindezt a cigányvégben! Soha semmmi hasonló nem történt errefelé. Kivéve ezt az esetet.
Az optikai kábel meg a switch kb többet ér, mint az egész kocsi. :)
Megjelent a Google saját böngészője, a Chrome. Igaz még csak béta, de a célnak tökéletesen megfelel.
Az első tapasztalataim elég kellemesek. Letisztult, egyszerű felület, gyors, áttekinthető, használható, működőképes. Érdemes kipróbálni.
A szomszédban világraszóló cigányparty van. Az előbb tűzijáték is volt, biztos 20-áról "maradt". Úgy üvölt a dikdik, hogy nem nyomja el a dnb sem. De miért éppen vasárnap?
Kicsit megpróbáltak felbosszantani. Lehet, h nem szándékosan, sőt! Történ ugyanis, hogy egy nagyon kedves ismerősömmel piszkálgattuk egymást, de nem rossz szándékkal. Ekkor teljesen véletlen (de tényleg!) valami kárt tett valamimben. Nem jelentős, de lehetett volna az is. Most vettem csak észre a kárt, megosztottam vele, és szerinte én vagyok a hibás, mert én kezdtem mindent, és nem voltam körültekintő. Persze, a váratlan dolgokat hogy vegyem figyelembe? Nem számonkérésképp osztottam meg vele, csak érdekességképp, mégis felhúzta magát. Még Ő! Megáll az eszem. Az év 364 napján vidám, nyugodt, ma meg agresszív, és paranoiás. Felőlem... Megpróbálja belém beszélni, h én vagyok a fasz, h játszottam vele. Nem is én kezdtem. Nők. Ennyi.
Mióta nem foglalkozom velük, boldogabb vagyok. Határozottan boldogabb. Nincs, aki számon kér, nincs, aki buzerál, nincs, aki kötözködik. Vagyis az van, de le tudom reagálni. Megtanultam. Ezt nagyon! És ennek örülök. Nem tudnak kihozni a sodromból.
Mindezt köszönöm Xnek, mert megmutatta (rákényszerített), hogy másképp is lehet!
HAGYOMÁNYOS ÉJSZAKAI TÚRA A MARGITÁRA
Nevezés és indulás 19 órától
a Szabadidős és Gazdasági Innovációs Centrum "B" recepciójától.
(2112 Veresegyház, Fő út 45-47.)
A túra a város főterétől indul, és a Margitában ér véget.
Az út általában rögös, sötét, de az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt ez nem sok mindenkit tántorít el a részvételtől. A város apraja-nagyja részt vesz, mindenféle a várossal kapcsolatos kérdésekre kell válaszolni a túra ellenőrzőpontjainál. De az ügyességi feladatok sem ritkák. Elég jó szokott lenni. Akinek a verseny végén a legtöbb pontja van, és fel is ér a csúcsra, az lesz a győztes. De szerintem mindenki, aki elindul, az győztes.
Kb 11-12 óra körül szokott az utolsó csapat is felérni a Margitába, ahol sörsátor, zene és persze az eredményhirdetés vár rájuk. Utána mindenki saját belátása szerint dönt a hazaindulásról, hogy mikor, merre és kivel teszi meg a levezető utat. A terep nem túl nehéz, túrázó jellegű, néhol árkos-bokros, néhol ösvények, földutak, főleg emelkedőn, de lazán teljesíthető.
Tehát a buli a két hely valamelyikén fog lezajlani. Előreláthatólag. Mindenki ott lesz, aki számít, ráér, anyagi helyzete megengedi vagy van kedve.
Tegnap voltunk bringázni. Tök zsír volt. Kell ez a kis testmozgás ebben a lusta világban. És nagyon jól esett. Bejártuk a tavak környékét, a Fenyvest, és az oda-vissza vezető utakat. Teccett. :)
Ma is kéne menni. Remélem az időjárás is így gondolja és megengedi. Esőben nem jó élmény tekerni. Mármint a bicajt :)
De ma még van egy kis dolgom. Egy kis jövedelem-kiegészítés. Össze kell dobnom két számítógépet. Az egyiken win reinstall és a járulékos dolgok, a másikon nem tudom, azt még nem láttam. Annyi mondtak, hogy rossz. Nem túl pontos hibaleírás. Egyáltalán nem.
Holnap meg jöhet újra a csiszolópapír, folytatom a kocsit. Dejó lenne már vele járni. Életem szerelme...
Eltűntek a rohadások, a kulcslyukak, az antenna, felkerültek a spoilerek, visszaraktam a szárnyat, az első íveket, lealvázvédőztem az egész alját, meg a belsejét. A spoilerek alatt is lekentem. Ráment egy vödörnyi, de még kell egy fél. Azt mondták, hogy egy kocsira még sok is az egy vödör. Tévedtek.
Átgitteltem a javitásra szoruló részeket, összedolgoztam a sopilereket a kasztnival. Egy 750 milis doboznyi gitt elég egy kocsira. Na, az sem volt elég. Kéne még egy negyed doboz. Mindegy.
Pénteken fizu. Jövő héten meg tudom venni a hiányzó dolgokat, az alvázvédőt, a gittet, szórógittet, alapozót, festéket meg a lakkot.
Lassan nekiállok rögtönzött garázst építeni a fényezéshez. Hozzávalók: vascsövek, tetőléc, fólia. Csak 2 hétre kell, annyit kibír.
Rájöttem, hogy a gittet vizesen kell csiszolni, és akkor nem ragad a papírba. Senki nem mondta. Szeretem, hogy mindig tanuloko valami újat. Főleg magamtól. És ez benne a jó.
Más. Szombaton keresni kell egy partyt. Lehetőleg DnB legyen, és Pesten. Esetleg Budán. Szóba jött a MokkaCukka és a K2. Majd elválik, hogy melyik jön be jobban. A létszám már most egyre növekszik, sokan jelezték a részvételi szándékukat.
Az utóbbi fél-egy évben nagyon ritkán álmodtam. Most volt egy álmom.
Az egyik exemmel. Nevezzük az egyszerűség kedvéért Xnek. X már férjnél van, és gyermeket vár. Az álmomban kicsit másképp történtek a dolgok. Ott már elváltak, és meg is találta következő párját. Ami szintén nem úgy sikerült, hsogy kellett volna. Taliztuk. Beszélgettünk, nevetgéltünk, emlékeztünk a "régi szép idők"-re. És akkor elkezdtek rosszra forulni a dolgok. Megjött a pasija. Nagy ordibálás, székdobálás, meg ahogy szoktak az ilyek történni. Aztán lelépett. Ekkor már nem éreztem jól magam. Egyre jobban szabadulni akartam a szituációból. De nem sikerült. Akárhányszor felébredtem és visszaaludtam, mindig folytatódott. X szóba hozta, hogy mily' jó volna újrakezdenünk. Én nem akarom. Elég makacs és erőszakos teremtés, még álmomban is. Nem tudtam elmagyarázni nekem, hogy eszem ágában sincs újra kezdeni. Egy terhes asszonyt nem olyan egyszerű letaszítani magamról, ha nem akarok a gyereknek rosszat. De valahogy csak sikerült. Megint felébredtem. Amikor visszaaludtam, újra a történetben találtam magam. Megjelent a gyerek apja, a volt férj. Ekkor már elég rég óta nem akartam a történet szereplője lenni. Szintén lezajlott egy veszekedés-verekedés, tányércsapkodás, ordibálás, minden ami ilyenkor előfordul. Majd nekemesett a sértettnek vélt exférj. Előkerült egy pisztoly. Eldördült. Eltalált. De nem vesztettem el az eszméletem. Pedig nagyon akartam. Ekkor már a szomszédok is felfigyeltek a nem mindennapos eseményre, és spektátorként résztvettek a sztoriban. Innentől kívülről láttam az eseményeket. Kezdtem belefagyni saját vérembe, de nem zavart senkit. Élvezték a szituációt. Mindenki. A "gyilkos" közben kereket oldott. X azzal volt elfoglalva, hogy miért van kismillió ember az ő otthonában. A földön heverő testem rémült pillantásokat vetett rögtönzött nézőire. Még mindig nem hatott meg senkit a látvány. Csak engem. Iszonyat érzés volt. Mire elcsendesedett a lakás, a testem már magában hevert a padlón. A lelkem elszállt. Ekkor ért a legdurvább sokk. X "tapintatosan", odibálva, csapkodva közölte testemmel, hogy minden miattam van, és bárcsak soha ne ismert volna meg engem. Az események nagyon gyorsan peregtek, de ez a porbatipró monológ végtelennek tűnt. Aztán leült a kanapéra, és csak nézett, nézett, nézett...
Majdnem egy évet voltunk együtt. Életem legszebb és legszörnyűbb időszaka volt. Nagyon sok mindent tanultam tőle, amit soha nem fogok tudni meghálálni. De nem csak jó dolgokat...
Lassan egy éve véget ért a kapcsolatunk, valamiért még mindig előjönnek az emlékek, és kísért a múlt. Nem értem. Miért jutnak ilyen dolgok az eszembe? Miért járnak ilyen elmebeteg gondolatok a fejemben? Miért kell mindezt átélnem? Szabadulni akarok ezektől a gondolatoktól, de nem találom a módját. Valahol, legbelül még mindig nagyon szeretem, és nagyon utálom. Egyazon emberi lényt. Nem tudok szabadulni tőle. Nagyon mély nyomokat hagyott bennem, és mindig sikerül felszaggatni a sebeket.
Soha többé nem akarok álmodni! Se jót, se rosszat...
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
